Juhász Andrea

okleveles oboaművész, oboatanár, kamaraművész

Budapesten, muzsikus családban született, így már hétévesen zongorázni tanult a III. kerületi zeneiskolában. Kis idő elteltével azonban úgy érezte, hogy a szimfonikus hangszerek sokkal jobban érdeklik, és zenekarban szeretne játszani. Tizenhárom évesen, az édesapja után, az oboát választotta, és hamarosan felvételt is nyert a Budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Konzervatóriumba. Tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán folytatta, ahol számos olyan tanár tanította, akik meghatározó és példaértékű irányt mutattak számára a zenei pedagógia terén, mint például Földes Imre Erkel Ferenc- és Príma-díjas zenetörténész.

Az első diploma megszerzése után további kétéves tanári mesterképzési szakot végzett el a Zeneakadémián, de ezzel párhuzamosan kitüntetéses előadóművészi mesterdiplomát szerzett a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karán.

Már a tanulmányai alatt jónéhány zeneiskolai oktatási feladatot látott el, főként alsó tagozatos gyermekek kreatív, játékos furulyatanításával foglakozott, de sokszor utazott Erdélybe is, karitatív tevékenységként - nyári zenei táborokban - oboakurzust tartani. Mindemellett számos szólókoncertet játszott, ahol akár kortárs zeneművek ősbemutatójára is sor került. Rendszeres szólistája volt a Műegyetem Zenekarnak, az Albinoni Kamarazenekarnak, ahol gyakran barokk versenyműveket szólaltatott meg. Több alkalommal turnézott szimfonikus zenekarokkal Európa különböző országaiban, többek között Franciaországban és Németországban. 2013-ban próbajátékon felvételt nyert a Miskolci Szimfonikus Zenekarba, ahol jelenleg is dolgozik.

Az El Sistema filozófiát követő Symphonia Alapfokú Művészeti Iskolában nyolc éve tanít, egy különleges helyszínen, az Avasi Lakótelepen. Eltökélt célja a közös zenélés által létrehozott közösség fenntartása.

A közös fellépés és koncertezés a gyerekekkel egész évben állandó program. Több ízben Mese-Zene előadást tartanak az Avasi Könyvtárban, a Megyei Könyvtárban, ahol az együtt megírt mesét közismert gyerekdalokkal adják elő, de már az is előfordult, hogy a Városháza Dísztermében lengyel dalokat játszottak a Lengyel Nemzetiségi Önkormányzatnak.

A szereplések - mint állandó lehetőségek - a gyerekek számára közösségi élményt, önbizalmat és sikerélményt adnak, ezek később az önkifejezésüket is finomítják, és fokozatosan az énképüket is felépítik. Mindez hosszú távú társadalmi változást hoz(hat).

(Fotó: Rogosz Péter/ Miskolci Szimfonikus Zenekar)