Saját mesével járják a vidéket magyarmecskei és bogádmindszenti tanulóink

Bogádmindszenti növendékeink a vajszlói óvodában adták elő a tavaly nagy sikerrel debütált zenés mesét, a lusta macska történetét. A hangszerbemutatóval egybekötött előadás most is nagyon tetszett az ovisoknak.

Szereplés után tanulóink ellátogattak a Kodolányi János Emlékmúzeumba, ahol az író életével, illetve a helyi paraszti kultúra használati tárgyaival ismerekedtek, majd egy vidám fagylaltozás következett a vajszlói látogatás végén.

Miről szól A lusta macska és a Kerekerdő Zenekar című mese?

Kati néninek volt egy cirmos macskája. Ez a cirmos azonban nem fogott egeret, inkább megette a kamrában a vajat. Így történt, hogy útilaput kötöttek a talpára. A lusta macska vándorlása során találkozott kismadarakkal, mókusokkal, szarvasokkal, akik társául szegődtek és vidáman követték. A díszes menet egyszer csak megtorpant, ugyanis egy barnamedve üldögélt a barlangja előtt és bánatosan dörmögött. Ordas farkasok foglalták el az otthonát, de nem mert velük szembeszállni. Az állatok tanakodtak, hogyan segíthetnének a medvének. A lusta macskának ragyogó ötlete támadt! Mialatt a farkasok vadászni mentek, ők belopóztak a barlangba és elbújtak. Mikor a banda megérkezett, mindenki teli tüdőből ordítani kezdett. A farkasoknak sem kellett több, úgy megijedtek a szörnyű hangoktól, hogy világgá szaladtak. A medve nagyon hálás volt és befogadta barlangjába a vándorló állatokat. A lusta macskának újabb ötlete támadt: azt már tudta, hogy szörnyűséges hangokat tudnak együtt kiadni, de most arra gondolt: mi lenne, ha megpróbálnának muzsikálni?  Olyan szépen zenéltek együtt, hogy el is nevezték magukat Kerekerdő Zenekarnak.

A meseíró és célja

A mesét Klingné Rumann Hildegund írta a benne elhangzó zenedarabokkal együtt (kivéve a népdalokat és Haussmann Német táncának, Suzuki Allegrójának dallamát). Az előadás célja, hogy az óvodás korosztálynak játékos formában mutassa be a hangszereket

Minden egyes állatcsoportot különböző hangszerek elevenítenek meg. A lusta macska nyávogó hangját a cselló adja, az egereket a hegedűsök pizzicatója szemlélteti. A kismadarakat a furulyások keltik életre, a szarvasokat a trombitások. A mókusok ugrálását szintén a hegedű imitálja, immáron vonóval. A nagy barnamedve mi más is lehetne, mint egy baritonkürt. A hangszeres szereplőkön lévő fejdísz segíti az óvodásokat az állatok felismerésében. A macska vándormotívumához, amit a cselló játszik, mindig csatlakozik az adott állatot megjelenítő hangszer szólama, így alakul át egy tánc végül ötszólamú zeneművé. 

Kétségkívül a mese csúcspontja, ami a legnagyobb hatást váltja ki az óvodásokban, a farkasok elkergetésekor felhangzó szörnyűséges hang, amikor mindenki tetszőleges fortissimo hangot ad ki a hangszeréből. Ez a kakofónia éles ellentétben áll a mese végén elhangzó Allegro csengő harmóniájával, melyet már a frissen alakult Kerekerdő Zenekar játszik.

A mese 2024-ben debütált a magyarmecskei óvodában 15 növendék közreműködésével. Ezt követően Görcsönyben óvodásoknak és kiskolásoknak adták elő, ami akkora sikert aratott, hogy meghívást kapott az együttes egy jótékonysági rendezvényre, majd több fellépésre, köztük Vajszlóra is.

2024-ben Magyarmecskéről 15 növendék, 2025-ben Bogádmindszentről 13 növendék vett részt az előadásban. Felkészítő és közreműködő tanárok: Klingné Rumann Hildegund, Dalmadi Richárd és Hoffer Frigyes.